Vannak olyan szakmák, amelyekben szép alkotások jönnek létre, ..szebbé tesznek dolgokat, miközben a készítő csupa piszkossá válik a munkavégzés során.
Ebbe sok mindent belesorolhatnánk: keramikust, fazekast, talán kőművest is, festőt s szobafestőt...
S most kitérnék a szobafestőre... Belegondolva a szoba szóba, ez a szakember csak szobákat fest? más dolgokat, házakat kívülről nem? Na a lényeg, hogy mindegyik szak közül, melyekben szebbé tesznek dolgokat, azok közül ez a legpiszkosabb... Főleg, ha arra lusta az ember, hogy mocskos kezét rongyba, kendőbe törölje...
De a szobafestő még mázol, tapétáz, nemesvakolattal dolgozik, díszít stb...
A régen Magyarországon, ahogy megfigyelhetjük még falvakban itt-ott, meszelték házakat s enyves festéket is használtak a szobákban. Ezek természetes anyagokból készültek. Az enyves festék: (szerves) állati eredetű is [csont vagy bőr]. Ezekben az időkben az állatokat teljes mértékben felhasználták.
Most már műanyag festéket, diszperzióst használnak. Mindegyik festéknek meg vannak az előnyei, hátrányai...
Most még írhatnák a festékekről, mint bármelyik építőipari szakmában keletkező szemétről.
De valójában két dolgot, gondolatot akarok megosztani...
Szóval, amiért belekezdtem eme bejegyzésbe.
Ami az első sorokban is olvasható. Ha jellemeznem kellene a festőt, kettő szóval illetném: Piszkos szépítő.
A másik gondolat. Vajon, régen, egy vallásos festőnek ki volt a példaképe? (Lehet ez tájfestő, vagy egy egyszerű falfestő embör) -??? -Ó, a hatalmas égimeszelő!
... Egy kis személyes emléket megosztanék. Ezen mindig elmosolyodom, mikor eszembe jut. Még általános iskolában, testnevelés órám volt (és az öltözők úgy voltak elosztva, hogy földszinten a fiúk, az emeleten a lányok öltöztek át). Azt tornasornál állunk, kérdi a tanár: Van még fent valaki? Azt' (H.A.) osztálytársam rávágja: Igen! - Ránéz a tanár. - A Jó Isten! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése