Köszönöm

Még nem tudhatom mi vár ránk s meddig leszek itt.
Az életben sokszor meg sem tudjuk köszöni a másiknak, hogy sorsunk formálója volt. (Habár a köszönés maga, amikor üdvözöljük a másikat, ez magában is köszönet, [erre már más hívta fel a figyelmemet] köszönet, hogy hozzájárult az életünkhöz. Mivel társadalomban él az ember, így mindenkinek cselekedete hat a másikra. Hozzájárul egymás sorsának formázásához.
 Szóval én köszönettel tartozok mindenkinek, jónak s rossznak is, aminek végül ez lett az eredménye.
De persze nagy mértékben a közel állóknak köszönheti az ember, akik az ember útját pátyolgatták. Család, barátok s a többi személy, vagy élőlény, tárgy, amik tartják az emberben a lelket.
Jobb lenne mindenkinek megírni személyesen, hogy: "Köszönöm, hogy része voltál az életemnek!" és amit tettél értem,meg hogy milyen emlékek kötödnek hozzád, amikre szívesen emlékezek...
 Nem tudom lesz-e időm. Sajnos már jó néhány embernek nem tudok köszönötet mondani, kicsit tartok attól, hogy a többieknek se tudom majd megmondani.