A falfestmény kettő környezet 'igazító' márka gépeit reklámozza.
Zöld - Viking, Narancssárga - Stihl, amit én gyerekkoromban a láncfűrészként értelmeztem, mint ahogy a képen is látható, de szerintem sokaknak a láncfűrész jut eszébe ha stihl-re gondolunk.
Amúgy hasznos eszközök lehetnek biztos a saját környezetünk szabályozására, alakítgatására, mindaddig míg persze nem lépjük át a határt.
Nos a képpel való ellenérzés onnan jött, hogy a fallal szemben egy óvoda van. És ezt a képet, nap, mint nap látják a gyerekek. S gondolkoztam, hogy ha hatással van rájuk (tudatalattiban megmaradna stb) Akkor milyen hatást váltana ki.
Elsőnek az pattant ki fejemből, no innen jó pár asztalos, favágó, kertész lesz, vagy valami hasonló.
Azt tovább morfondírozva, milyen lehet ezeknek a gyerekeknek a viszonya a természethez. Mellékesen megjegyzem, egy városi óvodáról van szó, ahol nem éppen friss a levegő, - meg mellette van a főút.
Ha mindennap ugyanazt nézi az ember, akkor az semlegessé válik, megszokja, nem gondolkodik rajta, (elfogadja, hogy ez így van rendjén). A kép jobb alsó sarkában lévő, kivágott fatörzsre támasztott láncfűrész látványa vajon további ezzel kapcsolatos tevékenységek : sok fa kivágását, erdőirtást képzetét is magába foglalhatja? Ha igen. S a felnövekvő gyermeket mennyire fogja érinteni vagy elgondolkoztatni az erdőirtásos hírek, képek? Hidegen hagyják őket. (Bár nem mintha mostani embereket is túlzottan érdekelné.) Azért én csodálkoznék, ha pár növénytermesztő, s környezet védő kerülne ki abból a városi óvodából :)
Az erdőirtásról , favágásról mi lenne a véleménye a természetnek elsődleges érintetteit, a fáknak.
Feltételezzünk egy helyzetet, melyben favágóember megy az erdőbe, s már közelítene egy fához baltájával, mire a fa ráförmed: Mit akarsz?! - Megijedt az ember, majd lassan óvatosan így felel: Jöttem, hogy kivágjalak! A fa kérdé: Miért? A favágó munkájára hivatkozott, hogy ez a dolga. Fa faggatja az embert: Talán szúvasnak talál? A favágó mentegetőzik, hogy: Nem, ellenkezőleg, szép nagy fa vagy. A fa (-gondolta magában, hogy te is Sz-szel.-) kérdést intézet: Mi lesz velem? A favágó vakarja fejét s sorolja: Mmm, lehet egy szép bútor, asztal, faragott szobor... A fa nem elégelte meg a válasz, tovább követelőzött a lehetőségekről.
Ember folytatta: Ajtó, ablak, ágy, burkolat, korlát, koporsó. - Erre a fa: Halott a halottban, folytassa! - Papír.. -Fa: Mire használják általában? Könyvek, füzetek, jegyzetek, plakátok, hirdetések gyanánt. Ironikusan a fa közbe vág: S mit hirdetnek?: Védd a fákat!? Miközben fából készült a hirdetés/plakát.... S még mire használják a papírt?
A favágónak eszébe jutott még valami, de nehezen merte kimondani. -Hát mint az állatoknál, miután magához vesz ételt, s a szervezet kiválogatja, amit felhasználhat, s a maradék eltávozik. S a végeztével szükségeltetik a papír használata, a test terület tisztítására. Fa megrökönyödötten így szól: Undorító! Az állatok nem használnak papírt... Van még valami? Az ember hasát fogva azt mondja: fát elégetni is szokták, étel főzésére, sütésére... s hideg időben melegítésre. A fa kíváncsiságból még ezt kérdezte: Télen, a zöldellő fenyőket hova viszik, mi célból? Főemlős így válaszolt: Karácsonyfának állítják fel őket, feldíszítik a szeretet ünnepén. Fa: Mmm, ez a szeretet a fák iránt, tűzben ropognak s zöld társaim meg idiótának, bohócnak vannak felöltöztetve.
Azt' elállt a szava a fának, majd felsóhajtott: Fuck! Az állatok közül az ember a legaljasabb s fa-gyalázó. Még a természet tipró ereje is kegyesebb. De mit is tehetnénk? Ki vagyunk szolgáltatva.
Ember! Elfelejtetted, hogy élőlények vagyunk, s egymásért élünk! Én adom az Oxigént, te meg a szén-dioxidot. Én nyújtok menedéket, s élelmet sok állatnak. Én és társaim rögzítjük a földet a hegyoldalon. Olykor szú s egyéb kártevő rág minket, de ha szerencsénk van, a doktorunk a fakopáncs orvosolja a helyzetet. Vagy az erős szél csavar ki s tör el gyökereinktől. De így van rendjén, ilyen a természet.
Az embert már idők óta a testünket feláldozva éltetjük, talán örömmel égnének a fák túlélésük érdekében fagyhaláltól megmentve őket, ha némi tiszteletet s köszönetet fejeznének ki a természet iránt, s annak megőrzésére törekednének, nem pedig lerombolására, irtására...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése