Nem zavarja a szemét a szemét?

Honnan is közelítsem meg ezt témát...? Ebben a bejegyzésben átlagos helyzetről szeretnék írni. Továbbiakban még fejtegetni fogom ezt a témát s előállni pár ötlettel.

Ebben a világban s elmúlt időszakban a civilizált embereknek szokásává vált a szemetelés.
Elég változó mértékben termelnek szemetet emberek világszerte.
Csoportosítás: építő ipar, s elavult gépek, holmik ... fertőzött -, űr-, hulladék/szemét.

"Szemét: Olyan - számunkra - már feleslegessé vált anyag, melyet nem tudunk, vagy nem akarunk újrahasznosítani.
Hulladék: Feleslegessé vált anyag, melyet szelektíven gyűjtünk, és ezáltal lehetővé tesszük az újrahasznosítását."

A falvakban, de leginkább városokban tapasztalható a szemetes utcák. No meg a települések közti utak is azok.

Ezek a sűrűn járt utcák, ahol legtöbb ember jár-kel. Az én környékemen úgy tapasztalom, hogy az oktatási intézmények s az emberek haza felé vezető útjukig elkíséri a látvány. Igen, itt a diákokra gondolok, akik fáradtságból, nem törödömségből eldobják a szemetüket (Ezek például egyes termékkel járó csomagolás, rész, maradék pl.: Cigaretta csikkek, rágógumi, papírszemét, műanyag kellékek: flakon, pohár, fém - üdítős italok vagy sörök doboza. Általában. Bár a sörös üveg, dobozok a kocsmák s szórakozóhelyek körzetében gyakori az előfordulás, persze... De részegen minden ember szarik a világra, bár biztos vannak kivételek.

Nos, régen is biztos szemeteltek. Ha nagyon messzire is akarunk visszanyúlni az időben.
Ha most az előzőleg említett szemét kiváltó tényezőket nézzük, hogy Cigaretta - dohányzás, régen is művelték, de akkor  pipáztak, megtömték a pipájukat dohánnyal, meggyújtották, szívták stb.. s befejeztével a dohányt kiürítették a földre például, égetett szerves anyag, eloszlott hamar biztos, meg kevésbé észrevehető volt. A cigicsikkek látszódnak, papírral betekert szűrő meg mesterséges, nehezen bomló résszel. (Bár ezt tesztelni fogom :) Minden esettre zavaró látvány, meg a rágógumi, ahogy szétlapulnak és a kosz befedi ( Van 1-2 ötletem a rágógumival kapcsolatban, egyik bejegyzésben írok majd.)
Amikor az ember étkezett régen, például gondolok én a földön dolgozó emberekre, ételeiket, kenyereiket bebugyolálták kendővel, nem papírral s használat után nem eldobták, hanem hazavitték. Bár ha el is dobták volna, ahogy a papírt, az nem okoz nagy gondot, ha víz éri szétfoszlik, elenyészik, ahogy a rongydarab is idővel.
No de az üveg, s fém, műanyag dolgok már nem igazán. Manapság gyakori az ételek, italok eme anyagokból alkotott tárgyakban, csomagolásokban tartani.  Aztán az ember vagy lustaságból, vagy régi ősi-szokás szerint, ami nem részünk azt eldobjuk s ott hagyjuk, mint eb a szarát. Mmm... Ha az állatok is szemetelnének az akkor sza... salak anyag s vizelet? ürítése lenne. Ez esettben az embernél is annak számít, ami más szerekkel együtt, csöveken át vízzel, szennyvizet hoz létre.
Ha gépekre gondolunk, egyszerűbbek voltak régen, javíthatóak könnyedén, vagy más egyébre felhasználható. A mostaniak bonyolultabbak, nehezen cserélhető alkatrészekkel  s néhányuk veszélyes hulladékot tartalmazhatnak: elemek, akkumulátorok  stb...
Biztos sokaknál előfordult, hogy vettek gépet és néhány évre rá befuccsolt. És a javíttatása többe kerül, mint egy új gép. S mi légyen? Általában vesznek másikat. A régi megy a szemétbe.
A régi gépeket, össze lehet hasonlítani az újakkal. Bár igaz, hogy az újabbak hatékonyabban dolgoznak, kisebb a fáradozás. De miért megy tropára hamar? A régi gép miért éli túl az újakat? Ez a hatékonyság s a jó munka ára? Nem lehet üzemeltetni évtizedekig? Ezt sokan fejtegették, s a szálakat összekötve egyesek már rá is jöttek, hogy miért? Tervezett elavulásra jutottak. Ennek utána lehet járni, meg videók/filmek is foglalkoznak a témával.
[Meglehet vannak-, meg kell, hogy legyenek kivételek, de ez a mai általános felállás.]

Ennyit most erről, részletezés később...

Természet emberiszonya

Hétköznap az elmúlt 2 évben, gyakran volt alkalmam látni ezt a falfestményt, de csak mindig a távolból. A gépek kivételével tetszik, főleg a háttérben levő erdő.
A falfestmény kettő környezet 'igazító' márka gépeit reklámozza.
Zöld - Viking, Narancssárga - Stihl, amit én gyerekkoromban a láncfűrészként értelmeztem, mint ahogy a képen is látható, de szerintem sokaknak a láncfűrész jut eszébe ha stihl-re gondolunk.
Amúgy hasznos eszközök lehetnek biztos a saját környezetünk szabályozására, alakítgatására, mindaddig míg persze nem lépjük át a határt.
Nos a képpel való ellenérzés onnan jött, hogy a fallal szemben egy óvoda van. És ezt a képet, nap, mint nap látják a gyerekek. S gondolkoztam, hogy ha hatással van rájuk (tudatalattiban megmaradna stb) Akkor milyen hatást váltana ki.
Elsőnek az pattant ki fejemből, no innen jó pár asztalos, favágó, kertész lesz, vagy valami hasonló.
Azt tovább morfondírozva, milyen lehet ezeknek a gyerekeknek a viszonya a természethez. Mellékesen megjegyzem, egy városi óvodáról van szó, ahol nem éppen friss a levegő, - meg mellette van a főút.
Ha mindennap ugyanazt nézi az ember, akkor az semlegessé válik, megszokja, nem gondolkodik rajta, (elfogadja, hogy ez így van rendjén). A kép jobb alsó sarkában lévő, kivágott fatörzsre támasztott láncfűrész látványa vajon további ezzel kapcsolatos tevékenységek : sok fa kivágását, erdőirtást képzetét is magába foglalhatja? Ha igen. S a felnövekvő gyermeket mennyire fogja érinteni vagy elgondolkoztatni az erdőirtásos hírek, képek? Hidegen hagyják őket. (Bár nem mintha mostani embereket is túlzottan érdekelné.) Azért én csodálkoznék, ha pár növénytermesztő, s környezet védő kerülne ki abból a városi óvodából :)

Az erdőirtásról , favágásról mi lenne a véleménye a természetnek elsődleges érintetteit, a fáknak.
Feltételezzünk egy helyzetet, melyben favágóember megy az erdőbe, s már közelítene egy fához baltájával, mire a fa ráförmed: Mit akarsz?! - Megijedt az ember, majd lassan óvatosan így felel: Jöttem, hogy kivágjalak! A fa kérdé: Miért? A favágó munkájára hivatkozott, hogy ez a dolga. Fa faggatja az embert: Talán szúvasnak talál? A favágó mentegetőzik, hogy: Nem, ellenkezőleg, szép nagy fa vagy. A fa (-gondolta magában, hogy te is Sz-szel.-) kérdést intézet: Mi lesz velem? A favágó vakarja fejét s sorolja: Mmm, lehet egy szép bútor, asztal, faragott szobor... A fa nem elégelte meg a válasz, tovább követelőzött a lehetőségekről.
Ember folytatta: Ajtó, ablak, ágy, burkolat, korlát, koporsó. - Erre a fa: Halott a halottban, folytassa! - Papír.. -Fa: Mire használják általában?  Könyvek, füzetek, jegyzetek, plakátok, hirdetések gyanánt. Ironikusan a fa közbe vág: S mit hirdetnek?: Védd a fákat!? Miközben fából készült a hirdetés/plakát.... S még mire használják a papírt?
A favágónak eszébe jutott még valami, de nehezen merte kimondani. -Hát mint az állatoknál, miután magához vesz ételt, s a szervezet kiválogatja, amit felhasználhat, s a maradék eltávozik. S a végeztével szükségeltetik a papír használata, a test terület tisztítására. Fa megrökönyödötten így szól: Undorító! Az állatok nem használnak papírt... Van még valami? Az ember hasát fogva azt mondja: fát elégetni is szokták, étel főzésére, sütésére... s hideg időben melegítésre. A fa kíváncsiságból még ezt kérdezte: Télen, a zöldellő fenyőket hova viszik, mi célból? Főemlős így válaszolt: Karácsonyfának állítják fel őket, feldíszítik a szeretet ünnepén. Fa: Mmm, ez a szeretet a fák iránt, tűzben ropognak s zöld társaim meg idiótának, bohócnak vannak felöltöztetve.
Azt' elállt a szava a fának, majd felsóhajtott: Fuck!  Az állatok közül az ember a legaljasabb s fa-gyalázó. Még a természet tipró ereje is kegyesebb. De mit is tehetnénk? Ki vagyunk szolgáltatva.
Ember! Elfelejtetted, hogy élőlények vagyunk, s egymásért élünk! Én adom az Oxigént, te meg a szén-dioxidot. Én nyújtok menedéket, s élelmet sok állatnak. Én és társaim rögzítjük a földet a hegyoldalon. Olykor szú s egyéb kártevő rág minket, de ha szerencsénk van, a doktorunk a fakopáncs orvosolja a helyzetet. Vagy az erős szél csavar ki s tör el gyökereinktől. De így van rendjén, ilyen a természet.
Az embert már idők óta a testünket feláldozva éltetjük, talán örömmel égnének a fák túlélésük érdekében fagyhaláltól megmentve őket, ha némi tiszteletet s köszönetet fejeznének ki a természet iránt, s annak megőrzésére törekednének, nem pedig lerombolására, irtására...
...

Anyák napja

Ma, Május első vasárnapja az anyák napja van. Bővebben a Wikipédián.

Van is egy szép dal, amiben a refrén így szól: "Anyák napja a legszebb ünnepünk!"

Szép és jó, hogy van nap a tisztelet s szeretet kifejezésre az életadó anyák iránt. "Bár tisztelettel vitatnám!"
Egy gyermek születéséhez két fél kell. S a másik félnek is kijárna egy ilyen nap, amit elvileg világszerte ünnepelnek is, az Apák napját, wikipedia szerint június harmadik vasárnapja az Magyarországon.
A másik, miért van így megszabva, egységesen egyes régiókban, országokban a napok. Nem minden nő válik egy napon anyává, s férfi apává.
Én tartottam 3 ünnepet egy napon: anyák napját, apák napját, s nagyszülők napját. A szülők esettében első gyerekük születésnapján, mikor gyerekük által azzá váltak, amivé gondoskodó szülőkké. Azt' nagyszülő esettében az első unoka születésnapján.

Egy napon sokan válnak anyává, apává, mamává s papává az emberek közül világszerte. Nem köthető egyetemesen egy naphoz. Ez egyéni, mint a születésnap.

A születésnaposnak, hogy ha jó a sorsa, gondos szülei vannak, s élvezi az életet, boldog stb... Akkor lehet ő is ajándékozhatna (köszönthetne, hogy köszöni az életét) az anyjának, szüleinek szeretet, hála jeléül.  

Haldokló szépség

Az év jelentős napjain, szokássá vált, hogy egy szép dologgal járuljanak hozzá. Mint ajándék, tisztelet, szeretet kifejezéseként mások iránt. Ékesítenek vele helységeket ...s eme 'szépségek' közül sokuk haldokolnak.
Eme dolog, élőlény, sok fajtája van, s legtöbbjük szép és illatos... Ez a virág.

Általában kertészek, nők vannak odaérte. A többit a mostani világban hidegen hagyja, kevésbé foglalkoztatja.
Százával, ezrével válnak gyökereiktől elkülönítve egy alkalom részévé.
Eseményekkor, ballagásokkor : iskolákból, életből... Virágokkal özönlik az egyént.
A virág leszakítása után körbe bugyolálják a virágárusok. Hogy baja ne legyen már, azon kívül, hogy az utolsó órái vannak már csak hátra. Vagy ahogy  pl.:rózsáknál átlátszó fólia burkot kap, mint valami üvegkoporsó lenne.

Néha az emberek az önmaguk szebbé tételéhez használják fel. Fülre rakják, vagy hajfonatba belefűzik, szív fölé- ruhához tűzik. Mintha virág által csodás akar lenni, valaki(k) tetszését szeretné elérni. De a virág nem bírja sokká s e fajta szép kisugárzásnak, küllemnek, folytonos fenntartásához - melyet a virág hoz, sok áldozattal jár. (Bár csak alkalmakkor fordulnak ezek a szépítési módszerek. No, de ott vannak még az illatszerek.)

Az ember hiú, öntörvényű, magához viszonyít dolgokat s rendez.

Ha egy virágot szeretne, de csak megszagolni is, leszakítja azt. Nem hajol hozzá.

Virág leszakításkor, elveszti az őt tápláló földet, mellyel a gyökereivel van kapcsolatban. Esettek nagy részében, vízzel teli vázákba rakják, s elodázzák a hervadást. De nincs tartása, nincsenek azok az összetevők, amik a földből szükségeltetik, mellyel tovább virulna.

Bár virágnak nincsenek idegei, fájdalmai, érzései, agya, gondolatai,  ...lehet, de élőlény.

Képzeljünk el egy alternatív világot, ahol szerepcsere van, a virágok döntenek a dolgokról. No s kitudja. Elég torzult világ lenne, de biztos nem irtanák nagyba az állatokat. Hisz ők éltetik őt. Azok/Ők adnák nekik friss levegőt, szén-dioxidot, ők a virágok s növénytársai belélegezve oxigént bocsátanak ki ( v' h').
Az ürülékük pedig táplálja, dúsítaná őket.
No de mit esznek az állatok? Mint tudjuk van növény s húsevő állatok. Akkor részben egymást ennék (no de csak kb a fele az állatoknak vagy még annyi se), másik fele növényeken él. De kiket áldoznának fel a növények? Például a köztük lévő bűnösöket, mint valami halálra ítélet eredményeképp. Ha nagyon törekednének a szépségre, akkor a selejteket dobnának még eléjük. S az öregeket = elhervadókat, elhervadtakat, szárazakat. Na ez egy beteg világ lenne, s amit az ember illeti. Lehet sokszínűsége miatt tekintenék legnagyobb értéknek. De kicsivel más 'szemmel tekintenének' az emberre.
Lehet hasonlóan bánnának a virágok az emberekkel? Csak még hagyják nőni, növeszteni hajukat, azt fodrász/hajászként csinosítgatni. Kifesteni, sminkelni, beöltöztetni, bebugyolálni, átlátszó koporsóba tenni, vagy több áldozattal együtt összekötni, mert az olyan esztétikus? Miután levágták alsó vagy az összes végtagjaikat, hogy ne tudjanak lábra állni (Azt még tesznek, hogy ne vérezzen, beégetik a sebeket pl.). Bedobják a vázába, ami nem fedi el őket teljesen vízzel, hogy addig is az éltese, ne száradjanak ki. Csak nem kapnak ételt, amiből erőt meríthetnének, s éhhalál után, kidobják a kukába, felhasznosításra, dögevők számára lehet.
A virág nem látja a szenvedést, nincs szeme (bár akkor minek a dekorálás?)
Virágnak nincs füle, nem hallja a fájdalmak hangjait.
Talán az ember által kiadott hő miatt tartják, mint ahogy az éltető nap melegíti őket, valami apró gyönyörűségben van részük az ember által.

Elég borzasztó világkép lenne ez is, vajon készült már e témában film vagy mese?

A lényeg az, hogy a virág élőlény, s lehet egészen más is történik egy növény életében, csak nincs meg az az érzékszervünk, amivel felfognánk mi emberek...
Ahogy fordított esettben is, a virág önmagához viszonyítva nem adna nagy jelentőséget az embernek s érzéseinek.
No de ez nézőpont kérdése... S egy ilyen fordított világban elég furcsa dolgok lennének, megoldások.
Talán a Földön minden élőlénynek szimbiózisban kellene élnie.Habár a sulykot az ember veszti el.
Az ember s természete közti viszonyt is lehetne ecsetelni..

A virágokhoz visszatérve, én jobban szeretném, ha kapnék is virágot, hogy azt földdel, vázában együtt kapnám.