Mai napon sor került arra, hogy végre vért adjak. Eddig is szerettem volna adni. De csak most sikerült.
Előtte még nem volt ilyenben részem, csak vérvételben. De alaposan felkészültem az eseményre. Jól ettem előtte, ittam rendesen vizet, még ott is kaptam.
Vittem a kártyákat, miket követeltem. Beregisztráltak. Megszúrták az ujjam, s
Egy tesztet kellet kitölteni, hogy van-e valami betegség, gyógyszert szedek stb.. Amit furcsáltam, hogy jártam-e UK-ben 1980-'96 körül (lehet nem pontos az évszám).. Mi volt akkor? A teszttel kapcsolatban egy nő kérdezősködött, aki a szívet vizsgálta. (vérnyomás, sztetoszkópos vizsgálat...) Szerintem ő unatkozhatott, mikor nem voltak páciensek, (egyedül volt egy különszobában).
Azt még kis papírmunka volt a következő lépés. Közben kaptam egy belépőjegyszerűséget egy fürdőhelyre, (amivel olcsóbban tudok belépni). 2 múzeumi jegyet. Egy kis értékű meleg étkezési utalványt. Nem rossz. Bár én enélkül is adtam volna vért. Bár ez olyan motiváció is lehet egyeseknek.
Meg a véradás részben szűrővizsgálat (ami így ingyenes).
Azért voltak véradók, várnom kellet mire sorra kerültem. Bár lehet, hogy én voltam az utolsó ember, mert nem volt új ember, akit lecsapoltak volna...
Bár bal karból terveztem volna adni, de úgy jött ki a lépés, hogy jobb karra esett, bár a nő, mondta, hogy várhatok míg felszabadul egy balos rész. Úgy volt berendezve, hogy 4 szék volt. S kettő szék között egy asztal volt, egyéb eszközökkel, fertőtlenítővel, szemetessel, géppel, aminek tetején a vérrel töltődő zacskót döntögette egyik azt másik irányba.
Elszorították könyököm fölött a karom. Besprézték 2x (fertőtlenítés céljából gondolom) Egy új vatta pamacssal ledörzsölték. Aztán ökölbe kellet szorítani, hogy felduzzadjanak az erek. A nő kicsomagolta az üres zacskót, amit még kaptam jóság mellé. Utána beleszúrta. Amit már nem néztem. Kicsit fura érzés volt. Azt mondta a felügyelőnő, hogy szorítsam ökölbe azt engedjem el a szorítást. De adott egy féllabda szivacs szerűséget, amit nyomkodhattam. S pumpáltam az anyagot. Nem éreztem szinte semmi zavarót. A látvány sem hatott meg, hogy bennem volt a tű. Iszogattam közbe a vizet, és beszélgettem a nővel. Beszámolt élményeiről a véradással kapcsolatban. A másik nővel is beszéltem, akinek nem volt már kire ügyelnie. S ő tőle informálodtam a véradókról - átlagosan hányan jönnek. Ők 40 főre számítanak egy ilyen alkalomra. Én voltam a 25. kb. ezen a napon. Mondta, hogy munka vagy kedv miatt nem jönnek emberek. Sorolta, hogy kik nem adhatnak, pl.: börtönben lévők nem... Meg most van valami új vizsgálat, ami további embereket szűr ki, akik nem adnak. Mondta, hogy egyre kevesebben. Meg sokan külföldre mennek. Ez a rész, engemet is érint. De ha itthon leszek, akkor majd fogok adni újra. Legyen helyben vagy kicsit messze... Egy nő egy évben 4x a férfi 5x adhat vért. S 56 napnak kell eltelnie 2 véradás között.
Amikor véget ért a véradás, s a tűkihúzásánál kicsit megszédültem, kérdezte, hogy minden okés. Hát jeleztem, mondtam, hogy kicsit szédülök. Aztán odasereglettek ápolónők. Megdöntötték a széket velem együtt, úgy hogy a levegőbe voltak a lábaim. A másik nő meg egy kendővel legyezgettet. Egy kis idő múltán mondtam, hogy oké, rendben. De még csinálták tovább... Kicsit furcsáltam, mert másnál ilyet nem láttam eddig.. Azt kérdeztem, hogy másoknál is szokták csinálni? A nő, aki vérlecsapolásommal foglalkozott, mondta, hogy megesik még a véradás végzőivel is (ápolókra gondolván..). Meg mondták, hogy ne érezzem ezt 'ciki'-nek. Biztattak, hogy minden okés. Hát jó. Csak furcsáltam, azért nem kellet volna ennyire túlozni. Bár azért jobb volt így. Elég sokáig ültem a székben , akarom mondani feküdtem... És hoztak még egy fél literes flakon vizet, amit szintén benyakaltam ott létemben. Miközben a levegőbe voltak a lábaim, arra gondoltam, hogy remélem nem léptem bele semmibe. :S :D Miután minden okés volt, elfoglalták helyüket, beszélgettek a nők meg én is váltottam pár szót velük.
A nők nagyon kedvesek s odaadóak voltak. :) Remélem lesz még alkalom velük találkozni véradás során vagy azon kívül is akár.
Remélem, ha olvassák is ezt a bejegyzést, akkor majd rászánják magukat véradásra. Hisz' életeket menthet.
Jobban is érzi talán magát az ember utána. Ahogy bátyám mondta véradás után. 3 ember életét mentem meg, hero vagyok :D
.
